Nemtom
A fenntarthatóság fogalma 1987-ben indult útjára, amikor az ENSZ a fenntartható fejlődést – melyet azóta leegyszerűsítve fenntarthatóságnak is nevezünk – a következőképpen definiálta: fejlődés, amely „anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére”. Azaz fenntartható például az a fejlődés, melynek során nem használunk fel minden, korlátosan hozzáférhető nyersanyagot vagy nem szennyezzük be visszafordíthatatlanul vizeinket.
Mint a fenntarthatóság egészével, úgy magával a definíció értelmezésével, gyakorlatba ültetésével kapcsolatban sem teljes az összhang a témával foglalkozók között.
Ennek fő oka, hogy az ENSZ által meghatározott definíció kellően általános ahhoz, hogy szabad teret engedjen a konkrét célok, valamint a célok elérését biztosító eszközök meghatározásának.Sok környezeti szakértő számára például a fenntartható fejlődés alapvetően egyfajta oximoronnak (önmagában való ellentmondásnak) tekinthető, hiszen a környezet befolyásolása nélkül nem képzelhető el fejlődés.
Ők úgy gondolják, hogy a gazdaság az emberi társadalom, a társadalom pedig a bioszféra (azaz a földi élet tere) egyik alrendszerének tekinthető, és ezek együttműködése zéróösszegű játék: amit az egyik nyer, az szükségszerűen veszteséget jelent a másik számára, miközben az ökoszisztéma (az élőlény-közösségek és élőhelyeik összessége) valamely összetevőjének túlzott használata drasztikus hatással van az ökoszisztéma egészére.
A fenntarthatóság lényege azonban sokak szerint – éppen a nyertes-nyertes (win-win) lehetőségek kiaknázása, az olyan eszközök és megoldások megtalálása és alkalmazása, amelyekkel a társadalom és a környezet egyaránt jól jár, és amelyek révén akár évtizedek múlva is összhangban élhetünk a környezetünkkel.
Ebben a megközelítésben a fenntarthatóság összetett jelenség. Egyrészt tényszerűséget és tudományosságot várunk el tőle. Másrészt a fenntarthatóság maga cselekvésre – leginkább szokásaink megváltoztatására – szólít fel, és így gyakorlati szerepe is meghatározó.
A célok és feladatok értelmezésétől függetlenül és nagyon leegyszerűsítve tehát a fenntarthatóság mindazon fogalmakat és tevékenységeket magában foglalja, amelyek lehetővé teszik, hogy a Földön az élet évtizedek múlva is a maihoz hasonló lehessen.
Bár véleményem szerint ezt egy fajta minimalista megközelítésnek kellene tekinteni – hiszen globálisan nézve (bizonyos területeket vagy embercsoportokat tekintve) a mai helyzeten is lehet még javítani –, az aktuális gazdasági-társadalmi folyamatokat figyelembe véve azonban már a jelenlegi szint fenntartása is komoly célkitűzésnek számít.
Környezettudatosság, környezet-etikus magatartás, környezetünk védelme, beleértve a klímaváltozással és a tudatos fogyasztással kapcsolatos szempontokat.
Biológiai sokszínűség fenntartása, azaz az állat- és növényvilág védelme.
Természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, takarékos használat, megújuló energiaforrások használata.
Fenntartható társadalom: egészségügyi és élelmezési, valamint a túlnépesedésből és az öregedő társadalmakból fakadó társadalmi problémák kezelése.
Szociális igazságosság, esélyegyenlőség, társadalmi különbségek.
Társadalmi sokszínűség, szolidaritás, békés egymás mellett élés.
Tisztességes, átlátható vállalati működés, „fair trade”.
Környezeti terhelés csökkentése pl. CO2 kibocsátás minimalizálása és papírmentes iroda révén.
Emberközpontúság mind a kollégák, mind az ügyfelek tekintetében.
Társadalmi szerepvállalás fontossága.
LINK:https://vitafutura.hu/mit-jelent-a-fenntarthatosag/Oláh Barbara
2022. April 19. - 13:10